Nehéz pálya a tanácsadóké…
Van, aki éveken át magabiztosan hirdeti, mi a hosszú élet titka. Mit együnk, mit kerüljünk, mit vegyünk meg.
Aztán eltelik néhány évtized, és egy napon a sírkövén ott áll: 1964–2024.
A kép ironikus és közben szomorú is. Mert csak a végén tudjuk meg, igaz volt-e, amit annak gondoltunk. És az is lehet, hogy soha nem tudjuk meg biztosan.
Nincs univerzális recept. Nincs garantált elixír a hosszú élethez.
Megtehetjük, amit jónak látunk. Táplálkozhatunk tudatosan, élhetünk természetesen, követhetjük a belső iránytűnket. Élvezzük az életet, amíg lehet, ami nem egyenlő a hedonista, vagy életművész felfogással.
Végül úgyis az utókor dönti el, mit visz tovább belőle.
A bölcsességet. Vagy a példát. Vagy egy csipetnyi iróniát.
