Mielőtt a modern superfoodok, az energiaitalok, fehérjeporok vagy koffeines kapszulák megjelentek volna, az emberek ösztönösen tudták, mivel töltsék fel magukat. Harcosok, vándorok, földművesek – mind ismerték azokat a természetes „superfoodokat”, amelyek testet-lelket erősítettek. Ezek az élelmiszerek és gyógynövények nem csupán tápláltak, hanem lelki és fizikai erőt is adtak. Nézzük, mi volt az ősi energia titka – és hogyan hasznosíthatjuk ma is!
Kakukkfű (Thymus vulgaris) – A bátorság növénye
Az ókori görögök és rómaiak szerint a kakukkfű erőt és bátorságot adott, a középkori lovagok pedig csaták előtt vitték magukkal vagy kaptak belőle a szeretteiktől.
A növény illóolajai (thymol, carvacrol) hatékony antimikrobiális és gyulladáscsökkentő anyagok, amelyek támogatják a légző- és immunrendszert. Kiváló teaként, fűszerként vagy kakukkfűméz formájában is [1].
Zab – Hosszan tartó energia.
A zabot a rómaiak vezették be a Brit-szigetekre, különösen Skóciába, ahol a növény kiválóan alkalmazkodott a helyi éghajlathoz. Évszázadokon át a szegények és gazdagok étrendjének is fontos része volt. [2]
Magas rosttartalmának és lassan felszívódó szénhidrátjainak köszönhetően tartós energiát ad anélkül, hogy megterhelné az emésztést. Segíti a koncentrációt, csillapítja az idegrendszert, és remek alapja egy egészséges reggelinek.
Méz – Természetes cukor, természetes erő
A méz gyors energiaforrás, ugyanakkor gyógyító hatású is: antibakteriális, sebgyógyító és immunerősítő. Régen gyakran társították gyógynövényekkel, például kakukkfűvel, így egyfajta természetes „energiaelixírként” szolgált. Sok katona vagy zarándok uticsomagjában is ott lapult.[3].
Fokhagyma – Az ősi immunerősítő
Az egyiptomi piramismunkások, római katonák és görög atléták egyaránt fogyasztották. Az allicin nevű hatóanyaga révén baktérium- és vírusellenes, javítja a vérkeringést és fokozza az állóképességet. Nyersen vagy főzve is rendkívül hasznos, különösen megfázásos időszakban [4].
Diófélék és magvak – A természet sűrített energiája
Az ókori hadseregek menetfelszerelésének része volt a dió, mandula, mogyoró. Esszenciális zsírsavakat, fehérjéket és ásványi anyagokat tartalmaznak, melyek elősegítik az izomműködést és a koncentrációt. Egy marék dió tökéletes természetes energialöket [5].
Csalán (Urtica dioica) – A zöld vér
A csalán magas vastartalmú, vérképző, és tavaszi „nagytakarításra” is kiváló. A római katonák a fájó izmok kezelésére is alkalmazták: friss csalánnal csapkodták meg magukat, hogy fokozzák a vérkeringést. Teaként vagy főzelékként fogyasztva ma is értékes vitalizáló növény. Figyelem: ha véralvadásgátlót szedsz vagy vesebetegséged van, csak orvosi egyeztetés után fogyaszd, mert a csalán befolyásolhatja a vérképet és a vese működését [6].
Záró gondolat
A régi idők hősei is elfáradtak – csak épp másképp töltődtek fel. Az erő nemcsak az izomban, hanem a tudatos táplálkozásban, a természet erejének ismeretében rejlik. Ha egykor működött, ma miért ne használnánk újra?
Van ötleted, vagy gondolatod, amit megosztanál? Ha még nem vagy tagja, csatlakozz a FB zárt csoportunkhoz és ott folytathatjuk.
Felhasznált források:
- A Focused Insight into Thyme: Biological, Chemical, and Pharmacological Properties – Plants (2022). PMC9147557
- History of Oats (https://enewsletters.k-state.edu/youaskedit/2020/12/17/history-of-oats/)
- Honey as medicine: historical perspectives – Journal of Apicultural Research (2017). Taylor & Francis
- Historical Perspective on the Use of Garlic – Journal of Nutrition (2001). ScienceDirect DOI: 10.1093/jn/131.3.951S
- Cultural and historical aspects of Mediterranean nuts – Food Research International (2010). ScienceDirect DOI: 10.1016/j.foodres.2010.07.007
- Nutritional and pharmacological importance of stinging nettle (Urtica dioica) – Phytotherapy Research (2022). PMC
